3. A Kategóriák közlése

Méreg tagjai, mellékszereplők

Minho egy pillanatra megremegett, a szorítása gyengült. Agyába éles tőrként hasított a tudat, amely azt jelezte neki, meghal. Minden egyes másodperce meg volt számolva.

Ennek ellenére nem engedte el az anyját. Sőt, jobban szorította magához a nőt, akit mindennél jobban szeretett. Ő volt a legfontosabb ember az életében, hiszen megszülte, etette, itatta, ruházta, nevelte, tanítgatta. Mindent neki köszönhetett, és ezt nagyon meg is becsülte. Mindent megtett a hölgynek, hogy ő boldog legyen, mert úgy érezte, tartozott neki. Talán ezért nem is haragudott rá a dolog miatt. Képtelen volt arra, hogy megorroljon a szeretett hölgyre csak azért, mert ő lett kiválasztva arra, hogy meghaljon. Bár nagyon félt, igyekezett nem kimutatni, hogy édesanyjának ne fájjon annyira ez az egész. Ha most hisztizne, kiakadna, sírna, üvöltözne, csapkodna, borogatna, vagy elmenne, azzal nem oldana meg semmit, csak összeveszne a szeretett személlyel, akit már úgysem láthat sokáig. Szóval, ennek nagyjából semmi értelme nem lett volna, ezért inkább higgadt maradt. Majd este, amikor egyedül lesz, akkor gondolkozni fog a dolgokon. Ki akart meghalni? Most őszintén...

Nos, Choi Minho nem. Neki tetszett az élet, és szerette a társaságot. Ő nem akart halott lenni, erre tessék! Ki lett választva áldozatnak. Ennyit arról, hogy boldogan élhet Citytown falain belül... pedig annyi terve volt még! Tanár akart lenni, hogy átadhassa a tudást a gyerekeknek, hogy szeretettel vigyázzon rájuk, hogy azt csinálhassa, amit mindig is szeretett volna. Később pedig jön a feleség. Valami csinos, kedves, takaros kisasszony, mint mondjuk a környéken lakó Jinri. Rá már régebben szemet vetett Minho, de sosem merte megközelíteni. Meg nem is volt belé annyira szerelmes. Inkább csak kíváncsi volt rá, márpedig nem lehet szerelem nélkül kapcsolatban lenni. Az ő szülei nagyon boldog pár voltak, látszott rajtuk, hogy még mindig olyanok, mint egy friss párocska. Minho ezt látta, neki ez volt a természetes. Ő is ilyen akart lenni a feleségével. Boldog. Ha pedig már mindez megvan, akkor jöhetnek a gyerekek. Olyan kettő, maximum három, amennyi összejön. Mondjuk egy kisfiú, akivel tud majd focizni. Neki ugyanis szenvedélye volt ez a sport, és nagyon szép eredményeket is elért benne. Már az is megfordult a fejében, hogy focista lesz, de elvetette. Nem igazán akart az lenni. Akkor nem foglalkozhatott volna a gyerekekkel, és amúgy is nagyon nehéz volt oda bekerülni, több okból is. Ő pedig elég soványka volt, ezért nem indult volna sok eséllyel.

Meg szeretett volna egy kislányt is. Habos-babos ruhákba akarta öltöztetni, játszani vele, vagy csak simán megfésülni a hajacskáját. Akkorra már valószínűleg barna bőrű gyerekek lesznek, és éppen ezért minden vágya volt egy spanyol, vagy egy portugál hercegnő. Hosszú, sötétbarna hajjal, és ugyanilyen színű hatalmas szemekkel. Meg egy arab kisfiú, mert azok nagyon cukik voltak. A harmadik? Az mindegy. Mind a kettő jó neki. De annyira fogja őket védeni, mint még soha senkit.

Ezeknek a terveknek, álmoknak sajnos nem lesz idejük megvalósulni, mert Minho, a kitalálójuk meghal.

- Annyira sajnálom - a nő csak zokogott. Minho szíve ezzel párhuzamosan töredezett kisebbnél kisebb darabokra. Nem bírta ezt a látványt.

- Anyu, nyugodj meg, kérlek - a fiú megsimogatta Asuka Fukimitsu hátát, aki szomorúan felpillantott.

- Annyira sajnálom, kisfiam - hangja még mindig remegett, de igyekezett határozott lenni. Vagy legalább egy kicsit keményebb. Ha másért nem, akkor a fia kistestvéréért. Akiről Minho nem is tud...

- Anyu, ezen már nem tudsz változtatni. Ki lettem sorsolva, ez minden - a fiú kissé elmosolyodott, ezzel ösztönözve a hölgyet - mindig meg van rá az esély, és legalább hasznos lehetek. Én is feláldozom magamat Citytown lakóiért, hiszen ugyanolyan fiatal vagyok, mint a többiek. Ez benne volt a pakliban.

- De... én javasoltam... a te... kategóriádat... ez olyan... mintha... én küldenélek a halálba... - szipogott Miss Fukimitchu.

- Nem tudhattad.

- Az igaz, de akkor is sajnálom.

- Egyébként milyen kategóriában vagyok a Leg? Már érdekel - leült az egyik székre, és kiemelt egy rózsaszín pirulát - mi a kaja?

- Az szusi, de van ramen is. A kék az - Miss Fukimitchu leült Minho mellé. Mosolyogva nézte, amint fia kiemelte a kék pirulát. A ramen volt a kedvenc étele. Azt mindig, minden mennyiségben tudott enni. Talán ezért hozta ezt Asuka vacsorára. Engesztelés képen.

- Vehetek még egyet? - Minho szinte befalta a piciny holmit, aminek íze belerobbant a szájába.

- Persze, mind a tiéd.

- Apu ma nem jön haza? - az anyja felé fordult, aki szomorúan megrázta a fejét. Minho apja egy guineai menekült volt, nem mellesleg a város fodrásza. Persze, volt még valahol egy, de oda annyira nem is jártak az emberek. Éppen ezért a férfi rengeteget dolgozott, és gyakran nem is jött haza.

- Ma csak kettesben leszünk.

- Nézünk valami filmet? Vagy inkább hagyjalak? - vett el még egy pirulát Minho. Már kezdett nagyon jól lakni, de egyszerűen nem tudott betelni ezzel a mennyei ízzel.

- Nézhetünk, de hányni fogsz, kisfiam - Asuka megsimogatta Minho hátát. Annyira szerette őt... annyira nem akarta elveszíteni.

- Elfér bennem - kacsintott a fiú. Ezek után megragadta édesanyja kezét, benn a nappaliban pedig bekapcsolta a tévét, majd a lejátszót.

- Mit nézünk? - Asuka bekapcsolta a film módot, Minho pedig rányomott egy rajzfilmre. Ezek után kényelembe helyezték magukat a kanapén. Minho anyukája vállára hajtotta a fejét. Ki akarta élvezni a megmaradt idejét. Már el is határozta, hogy mit fog csinálni addig, amíg be nem viszik.

*Madrid utca 12 előtt (csütörtök, 10:26)*

A srác csendben álldogált az egyetlen nem mozgó helyen. Haját ingerülten igazgatta, valahogy sehogyan sem tetszett neki. Főleg, hogy a legjobb barátjával találkozott. Ismét. Nem mintha tegnap nem látta volna őt.

- Szia - azzal meg is jelent a fiatalabbik srác. Izmos felkarját kivételesen nem takarta semmi, csupán egy lazább ujjatlant viselt, és egy térdnadrágot.

- Szia, Jongin. Hogy vagy? - intett neki.

- Remekül. Te?

- Én is - Taemin rálépett a járdára, és a haverjához sietett. Közösen mentek a csapathoz. Némán haladtak, nem igazán akartak semmiről sem beszélni. Ma egyébként nagy nap volt. Ma mondták be, hogy tegnap hogyan döntött a Tíz. Egészen pontosan a kategóriákat, és este pedig elviszik őket felkészíteni.

Jongin izgatott volt. Nem igazán akart meghalni, pedig nagyon esélyesnek érezte magát, bár nem tudta, milyen kategóriában. A két fiú a saját gondolataikba merülve haladt egymás mellett, egészen a hatalmas Washington térig. Ott aztán körbenéztek a baráti körük többi tagja után kutatva. Nem is kellett sokat nézelődniük, az egyik pad körül ugyanis négy fiatal tengett. Egy lány, aki ült a háttámlán egy sráccal, meg két másik fiú, akik álltak, mindnek a szájában egy-egy elektromos cigaretta ékeskedett. Hogy kik is voltak ők? Mondhatni, hogy a vandál gyerekek, nevük Méreg. Tagjai pedig egészen pontosan Kevin Woo, a csapat kínai tagja. Ő volt az, aki elterelte a lányok figyelmét egy kis bájcsevejjel, amíg kirabolták őket a többiek, vagy bedrogozták, hogy utána valahol lehessen megerőszakolósat játszani valakivel. Utána jött Lee Chaerin, Taemin nővére. Igen, egy csapatban játszottak. Taemin volt az, aki beszervezte ezt a helyes kisasszonyt a bandába, és meg kellett hagyni, nagyon örültek neki a fiúk. Cl - mert ez volt a beceneve - elcsábította az összes fiút, amíg a többiek kirabolták az illetőt. Esetleg egy aranyos kislány szerepébe bújva a boltosokat is lekötötte, hogy a fiúk nyugodtan kirámolhassák a környéket. Egyébként a mellette ülő Dong Youngbae jelenlegi csaja volt. De milyen név már az, hogy Youngbae? Elég pocsék, főleg egy vandálhoz. Éppen ezért mindenki csak Taeyangnak szólította, vagy Mesternek, ugyanis ő alapította a csapatot. Végül, de nem utolsó sorban pedig Do Kyungsoo, azaz D.O., a feketebárány. Senki nem tudta, hogy ez a gyerek miért volt csapattag, csak valahogy odacsapódott a többiekhez. Annyira különbözött mindenkitől, hogy azt nem lehetett elképzelni. Ő teljesen más életfelfogással rendelkezett, ennek ellenére mindenkivel kijött. Sőt, Kai különösen jó barátja lett.

- Szevasztok! - Jongin azonnal odarohant a haverjaihoz, nyomában a legjobb barátjával.

- Sziasztok - Taemin is intett nekik. Ő volt a második, aki csatlakozott. De csak Jongin miatt. Ő már kettesben volt Taeyanggal, és Taemin pedig már akkor is remek barátja volt. Nem akarta őt elhagyni, ezért inkább bevonta a csapatba. Szerencséjére a srác nagyon ravasz volt, ezért szinte ő irányította a csapatot, a tagok pedig mind kedvelték őt.

- Csá - Cl egy lágy mosolyt küldött az érkezők felé, hamarosan pedig mindenki letudta a köszönést.

- Cigi? - érdeklődött Kyungsoo, odanyújtva a srácok elektromos cigarettáit. Ő őrizte őket, nehogy lebukjanak.

- Kösz - Taemin el is vette a sajátját, pontosan úgy, mint Kai, ezek után bekapcsolták.

- Mizu?

- Semmi. Kicsit izgulok a kiválasztás miatt – Kevin csak megvonta a vállát a Jongin kérdésére válaszolván.

- Én nem. Egy a harmincnégy millióhoz, hogy kiválasszanak. Miért pont én lennék? - nevetett fel az előbbi kérdező.

- Állítólag Fukimitchu nagyon letörten jött ki az értekezletről. Nagyon röhögnék, ha a kölyke lenne kiválasztva - Taeyang felröhögött - megérdemelné az a vén szatyor! Meg Smith is! Ez az egész hülyeség! Azt sem tudjuk, hogy mi az a Természet, de félnünk kell tőle... akkora baromság, hogy nincs rá magyarázat. Egyáltalán mi az a Természet? Valami elmebeteg embercsoport?

- Nyugodj már meg – fújtatott Chaerin – senki nem fog téged kiválasztani, ezt elhiheted. Már két éve nyugtod lehet. Nekem ez az utolsó.

- Neked van valami Leg-ed? – vonta fel a szemöldökét Kevin, mire Taeyang biccentett.

- Tavaly ő volt a legszebb, ugye, baby?

- Ezzel nem kellene dicsekedni, de igen – a lány lejjebb húzta a mellét éppen eltakaró felső alját. Taemin unottan fújtatott. Őt iszonyatosan tudta zavarni ez az önteltség, ezért inkább nem szólt semmit.

- Amúgy szerintem a Tíz gyermekeit sosem választják ki – sóhajtott Kyungsoo, Minnie megrázta a fejét.

- Őket is beválogatják, csak olyan kategóriákat választanak ki direkt, amikben nincsenek benne ezek a kölykök, és ennyi. Bár, ha Fukimitchu ki volt bukva, akkor biztos vagyok benne, hogy valami ismerős lett az áldozat, ha nem a kölyke.

- Van benne logika – biccentett elismerően Kai, de a másik csak vállat vont.

- Öt perc múlva kezdődik a bejelentése a kategóriáknak – szólalt meg váratlanul Kevin, a többiek pedig bólintottak. Most nem is terrorizáltak senkit. Túl izgatottak voltak ahhoz. Ráadásul túl kíváncsiak voltak ahhoz is, hogy most megváltoztassák a helyüket. Nem mintha sok mindent megtudtak volna ebből az információból, ugyanis az éves felméréseket mind titokban tartották, senki nem nyerhetett betekintést a listákba a vezetőség tagjai közül. Ez az egész felesleges volt, de néhányan azért meg tudtak könnyebbülni, és egy újabb évet nyugalomban eltölteni.

Hamarosan megjelentek a felhőkarcolók falain a kivetített tévék. A Méreg tagjai azonnal odapillantottak az egyikre, és várták a műsor kezdetét. A képernyőn megjelent Xander Smith, a szokásos sármos kinézetével, a szokásos áldozati napra félretett fehér-vörös öltönyében.

- Üdvözlöm Citytown minden egyes lakóját - kezdett bele a szokásos pontossággal - idén is, mint minden évben, tanácsunk kiválasztott négy ifjú, bátor embert, akik idén felajánlják magukat városunk érdekében, hogy a természet elpusztíthassa őket. Áldozatukra emlékezni fogunk, pontosan úgy, mint eddig mindig, minden szeptember huszonegyedikén. Előre is köszönjük meg nekik a nem kis tettüket, valamint egy perc néma csenddel emlékezzünk meg az elhunyt áldozatokról, és gyászoló, tiszteletre méltó családjaikról.

Mindenki behunyta a szemét. Néhány nő, vagy fiatalabb lány halkan felsírt a környéken. Persze, a vandál csapat ezt inkább viccesnek gondolta. Csak röhögtek Xander Smith egyre inkább fehéredő haján.

- Buzi - ordította Taeyang, a többiek pedig visongtak mellette. Kivéve talán Kyungsoo-t. Ő csendben megemlékezett arról a sok ismeretlen fiatalról. Hálás volt nekik azért a nagy áldozatért. Ő képtelen lett volna erre.

- Most pedig, szíves engedelmükkel szeretném megmutatni a kategóriákat. Idén a női kiválasztottjaink a Legszebb, és a Legharciasabb. Ők fogják képviselni az ellentéteket, amelyek megmutatják, hogy egy nő is lehet erős, valamint, hogy a szépség a nők elsődleges feladata. Férfikategóriákban pedig a Legerősebb, és a Legravaszabb került kiválasztásra, ezzel is kicsit elősegítve a túlélési lehetőségeiket. A legnagyobb sikert kívánjuk nekik, és köszönjük az áldozatot. További szép napot kívánok - Xander Smith kilépett. Chaerin, és öccse döbbenten néztek össze. Mind a ketten meg fognak halni?  Egyáltalán lehetséges ez? Meghalhat egy komplett testvérpár? Egyszerre?

- Még jó, hogy annyi izomagy van a környéken - röhögött fel Taeyang, de most kivételesen csak Jongin vonyított vele. A többiek inkább a barátaikért aggódtak. Elvégre ketten is veszélybe kerültek...

- Reménykedjünk, hogy már nem vagy olyan szép, Cl - Kevin kicsit megijedt a helyzet súlyától, tekintve, hogy a lány már három éve tetszett neki. Nem akarta őt elveszíteni.

- Kösz - mormogott válaszképp Chaerin.

- Nem igazán tudok Taeminnél ravaszabb embert - sóhajtott D.O. keserűen. Taemint is, és Chaerint is nagyon szerette, nem akarta, hogy bármi is legyen velük.

- Mert nincs is - Jongin büszkén veregette meg a legjobb barátja vállát. Ezzel azonban fordított hatást ért el, Taemin ugyanis inkább jobban elszomorodott. Nem akart meghalni, ráadásul minden egyéb áldozat elég pocséknak tűnt.

Legszebb. Mi a lótüdőt tud majd kezdeni a Legszebbel?! Ez már most borzalmasnak ígérkezett.

Legharciasabb. Egy kis fruska, aki mindenkibe, és mindenbe beleköt, aki él, vagy mozog. Már most utálta.

Legerősebb? Kész röhej. Izomagy. Azt se fogja tudni, hogy mi a saját neve, mert csak ide-oda edzeget. Ki visel el egy ilyen pasit?! Ő biztosan nem! Utálta az olyan embereket, akiknek az egójuk növekedésével párhuzamosan csökkent a valódi tehetségük. Nagyon utálta őket. Vagy az is lehet, hogy folyton verekedni akar vele... hát, Taemin csak azt nem volt hajlandó megtenni. Értelmetlennek tartotta.

Mondjuk az egész rendszer nem tetszett neki.

Először is, halványlila gőze sem volt arról, hogy mi az a Természet. A tanbookokban csak azt tanították, hogy ez a valaki, vagy valami fellázadt az emberiség ellen, és mindenkit megölt. Brutális egy izé lehet, főleg, hogy az emberiség népessége hét milliárd felett volt akkoriban. Maradtak... maximum húszmillióan? Talán kicsit kevesebben.

- Én nem leszek áldozat! - tört ki hirtelen Cl-ből, mire a többiek odapillantottak.

- Nem is fogsz, baby - Taeyang megsimogatta a lány vállát. A megnyugtatás nem jött össze.

- Szerinted ronda vagyok?! - Cl szemei szikrákat szórtak, úgy visított.

- Ilyet nem mondott - rázta meg a fejét Taemin. Nem értette a nőket. Nagyon nem. Most mi baja volt? Logikátlan népség.

- Mi van, Chaerin, menstruálsz? - Kai felröhögött, mire a kérdezett személy nekiugrott. Csak úgy, a padról. Kyungsoo felvonta a szemöldökét. A lány már két kategóriában is esélyessé vált.

- Hát, sok sikert - sóhajtott. A csapat ezek után nevetett egy jót, kivéve Taemint. Volt egy olyan érzése, hogy ő ki lett választva. A többieket annyira nem féltette, sőt, kizártnak tartotta, hogy Chaerin is áldozattá váljon, mert nagyon szép nővére volt, de akkor is... kizárt, hogy a legszebb, vagy a legharciasabb legyen. Taemin inkább maga miatt aggódott. Úgy érezte, hogy nagyon esélyes volt a dologra.